Mitől lesz ilyen ütött-kopott a jegygyűrűd?
Minden nap hordod. Mit tehetsz érte? Válassz jól, és vigyázz rá!
“Senki más jegygyűrűje nem néz ki ilyen rondán, mint az enyém, pedig annyira vigyázok rá!” - mondja a hölgy az üzletbe lépve. Való igaz, ritkán látok ennyire megviselt karikagyűrűt, mint az övé.
Megtudom tőle, hogy idén májusban lesz hat éve, hogy megesküdtek. Egy hónap után karcos lett, újracsiszoltatta. Inkább lemondott a mattításról, ami annyira tetszett neki, csak kevésbé legyen sérülékeny. Irodai munkát végez, és amint hazaér, első dolga, hogy levegye. Nem hord vele téglát, de még csak nem is kertészkedik benne. Mégsem sikerül megóvnia. Most elhatározta, hogy véget vet ennek.
Nagyító sem kell hozzá, hogy lássam, milyen mély rovátkák tömkelege van az anyagban. Egyértelmű, hogy valamilyen éles, kemény tárgy sérti fel rendszeresen. Sajnos a férj gyűrűjéhez nem viszonyíthatok, mert jó, ha párszor volt rajta. Arra gondolok, talán a kulcscsomóját szorongathatja rettenetesen a kezében. Mutatja, hogy csak a kocsikulcsot fogja: kipattintós, műanyag burkolatú. Több kulcsa nincs, a házba a garázson keresztül jut be.
Nem akarom belevinni egy javításba, ami után újra csalódik, ha nem változtat a szokásain, ezért makacsul ragaszkodom hozzá, hogy mégis kell legyen valami éles, amivel ez a gyűrű érintkezik. Ő is makacsul kitart, hogy semmi nincs. Feleségem jön a mentő ötlettel: talán régebben volt valami. Régebbi kocsikulcs, másik lakáskulcs. Na, az lehet, ebben maradunk.
Arra az elhatározásra jutunk, hogy végére járunk a turpisságnak. Rendbe hozom a gyűrűt, egyúttal megfelelő méretre szűkítem, ő pedig minden nap többször megnézi, keletkezett-e rajta sérülés. Így viszonylag könnyen rájöhet, mi okozza, és jobban tud vigyázni rá. Ha pedig szép marad a gyűrű, akkor valamikor a múltban szerezte a sérüléseket, és ezzel a probléma meg is van oldva.
Örülök, hogy ebben meg tudunk állapodni, mert azért sejtem, hogy ez a gyűrű egy kényes jószág, jó lesz vigyázni rá. Sajnos az arany finomságán kívül más információm nincsen róla. Nem tudom például, hogy pontosan milyen ötvözet. A fehérarany keményebb, mint a sárga-, pláne mint a vörösarany. De elképzelhető, hogy olyan ötvözőt használtak hozzá, ami az anyagot puhábbá, könnyebben megmunkálhatóvá tette.
Elkezdem a munkát. A hölgy érdeklődve figyel. Hevítem a karikát, hogy előtűnjön a forrasztás helye - ott fogom elvágni. De hiába próbálkozom. Nincsen rajta forrasztás. “Öntve van.” - mondom hangosan. Ez sok mindent megmagyaráz, de erről nem beszélek. Utólag már mi értelme lenne?
Az öntés a nyereséges tömeggyártást lehetővé tevő módszer, de nem szolgálja az anyag tartósságát. Az öntés során ugyanis az anyag lazább szerkezetű, tehát puhább marad, mint amikor a nyújtás, hengerelés, kalapálás mechanikai hatásai következtében a készítés folyamán tömörödik. Ha a mi kis gyűrűnkben nem lenne brill, megpróbálhatnám a kelleténél szűkebbre venni, és felkalapálással méretre tágítani, hogy a vastagság rovására valamelyest tömörítsem, és ezzel keményítsem az anyagot, de ez most nem járható út. Nem marad más, mint még jobban vigyázni rá.
Mindennapi hordásra csak akkor válasszatok öntött jegygyűrűt, ha tudtok rá vigyázni! Kérdezzetek rá, hogy öntési eljárással készült-e, és ha ez gondot okozhat, inkább válasszatok másikat. Ha annyira beleszerettetek, hogy nem tudtok lemondani róla, akkor érdemes lehet megcsináltatni egyedileg egy jó ötvössel. Nem kerülhet annyival többe, hogy ne érné meg. Sokszor még olcsóbb is.
